Tíz

10.

Louis szemszöge
- Fogadjunk -

- Mindannyian tudjuk, hogy át fog változni... - Jelentem ki, amikor végre sikerül rendeznem gondolataimat és sikerül elvonatkoztatnom érzelmeimtől. Erre kapok pár szúrós pillantást. Persze nekem sem könnyű, de valakinek ki kell mondania.

- De nem harapták meg, láttam! - Erősködik Liam. - Ti is láttátok a sebet, az egészen biztosa nem volt harapásnyom. - Mutogat erősen gesztikulálva, miközben rázza a fejét. Ő egyértelműen a másik tábor tagja.
- Akkor mégis miért vannak ugyanazok a tünetei? - Kérdem felhúzott szemöldökkel. 
- De miért hazudna? Ha azt mondja nem harapták meg, akkor nem. - Ingatja fejét Niall is. 

- Jó, de ki tudja... Lehet, hogy a széken már rajta volt a vérük vagy bármilyen mocskuk, és amikor megkarcolta magát, megfertőződött... - Áll mellém elgondolkodva Zayn. 

- Szerintem meg ne gyártsatok semmiféle összeesküvés elméletet, mindjárt megkapja a gyógyszereket, holnapra kiderül, hogy mi a helyzet. - Mondja Ray a hátizsák mellett guggolva, miközben a pirulák és tabletták között kutat. Egy üvegcse tartalmának leírását olvassa, majd elkezd bólogatni, amikor úgy véli, hogy az megfelelő lesz Hope számára.

Ekkor Mona lép ki a szobából, arcáról szinte nem lehet leolvasni semmit, száját szorosan összezárja, látom rajta, hogy nagyon igyekszik nem kimondani az első fejében megjelenő gondolatot. 

- Egyébként... Rohadtul behallatszik minden, amit itt beszélgettek. Csak megjegyezném. - Mondja végül olyan arckifejezéssel, amitől a gyomrom egyből összerándul és ereimben megfagy a vér. Semmi más nincs a tekintetében mint csupa megvetés és talán némi utálat!? 
De nem is emiatt leszek igazán rosszul. A tudat, hogy Hope is végighallgatta, amint arról beszéltünk, hogy valószínűleg hamarosan meghal... Nem, ehhez még nekem sincs gyomrom. 
A többiek vagy némán ácsorognak, vagy pedig csak szimplán elhagyják a helyiséget. Legszívesebben most én is elmenekülnék, de tudom, hogy az nem segít semmin.
Elfordulok és egy pillanatra kibámulok az ablakon. Nem is merek belegondolni, hogy én mit éreznék, ha egyszer csak megtudnám, hogy már csak napjaim, vagy rosszabb esetben csak óráim vannak hátra.

- Bevihetném neki én a gyógyszereket? - Fordulok hirtelen vissza Mona felé, aki máris Ray mellett áll, várva az orvosságot. Ő szánakozva néz rám, valószínűleg neki is rosszul esett, hogy így beszéltem barátnőjéről. Akkor Hope-nak hogyan eshetett? - Kérlek. - Teszem hozzá, igyekezve elnyomni a bennem felébredő bűntudatot.

Ő sóhajt egyet, és ismét látom, hogy bele kell harapnia nyelvébe, mielőtt megajándékozna pár csípős megjegyzéssel, de végül bólint és átnyújtja a pirulát és a pohár vizet. Nem tudom miért teszi, nem hiszem, hogy az én lelkivilágommal törődne, valószínűleg Hope miatt aggódik.

Miközben a szoba felé veszem az irányt, azon gondolkozom, hogy mit is kellene mondanom neki... Azonban semmi nem jut eszembe, ezért úgy döntök rögtönözni fogok. Egy-két poén és máris le van tudva minden, nem igaz? Nyelek egy nagyot, mivel most még magamat sem sikerül meggyőznöm erről.

Mikor belépek és meglátom Hope-ot az ágyon feküdni egy pillanatra megtorpanok. Tényleg nem néz ki túl jól, szemei csukva vannak, a láztól rázza a hideg, és szaggatottan, nehézkesen veszi a levegőt. Nem szeretnék buta leni, de már most úgy néz ki, mint egy élőhalott.
Még mindig biztos vagyok benne, hogy át fog változni. Persze nagyon sajnálom, de nem tudok ellene mit tenni.

- Meghoztam a gyógyszered. - Mondom szinte suttogva, miközben halkan megkopogtatom az ajtót. A néma csendben ő ezt meghallja, csillogó zöld szemeit rám emeli, száján egy halovány mosoly jelenik meg.

- Köszönöm. - Ül fel óvatosan, majd veszi el kezemből a felé nyújtott orvosságot, amit aztán egyből le is nyel. Gyengének és erőtlennek tűnik. - És egyébként te leszel az első akit felfalok, ha valaha is átváltozom. - Teszi hozzá megviselten, ámde még így is viccelődve. Muszáj felnevetnem, elsősorban a megkönnyebbülés miatt, mivel ebből arra következtetek , hogy talán nem haragszik rám túlzottan. Azonban azon meglepődök, hogy még ilyenkor is van ereje tréfálkozni. Tényleg szívós csajszi.

- Szerintem valami lázcsillapító lehet. - Találgatok, miközben zavartan zsebembe mélyesztem kezem. Igazából fogalmam sincs, sosem értettem az orvosságokhoz, de a hirtelen beállt csendben nem tudom mit is kellene mondanom. 

- Elfertőződött a sebem. - Jelenti ki egyszerűen egy nagy sóhaj után. - Anyukám ápolónő volt, tanultam tőle pár dolgot. Konkrétan szeretett volna orvost faragni belőlem, középsuli után esélyes lettem volna az orvosira.  - Magyarázza. Ismét el kell kapnom a fejem. Utálom ezt a helyzetet. - Egyből le kellett volna fertőtlenítenünk a sérülést, bár akkor még nem gondoltam, hogy ebből ez lesz... - Mutat még mindig vérző sebe felé. - A vérzés a szennyeződés egy részét kimossa. - Válaszol fel nem tett kérdésemre. - A tüneteim: felduzzadt a bőröm, a seb körül bőrpír és forróságérzet jelentkezett, belázasodtam... Ki kell tisztítanunk a sebet. Mona hamarosan ismét elmegy, mivel fertőtlenítőt nem hoztak. Bár igazából bármiféle szeszes ital is megteszi, azt talán könnyebben talál majd. Utána ha a megfelelő higiéniai előírásokat betartjuk, és szedem a gyógyszereket, pár napon belül meggyógyulok. - Hadarja le egyben a még számomra is felfogható információkat. - Fogadjunk. - Néz végül rám kacéran. Egy pillanatig csak meglepetten pislogok, majd megrázom a fejem.

- Rendben, legyen. - Erőltetek egy mosolyt az arcomra. 

- Ha én nyerek jössz nekem... Hmm... - Gondolkozik el pár másodpercre, aztán szemei felragyognak. - Egy üveg Nutellával! - Most már nem bírom visszafogni magam, felnevetek. - Nehéz lesz ám beszerezni. Már hónapok óta azt hajkurászom, de semmi. - Teszi hozzá lebiggyesztett ajkakkal. 

- Ha nyersz, esküszöm megoldom. - Vigyorgom rá. 

- Ha pedig te nyersz, akkor... Akkor cseszted... Már úgysem fogod tudni behajtani rajtam a nyereséged, tehát szívás. - Kacag fel. 

Eddig még talán nem is beszéltem vele, így azt sem tudtam, hogy ilyen jó fej. Én felemelem a kezeimet és értetlenül elnevetem magam. Örülök, hogy ennyire biztos a győzelmében. 
Remélem igaza lesz.

- Na jó, most viszont megyek, még szereznem kell valami piát számodra. Hamarosan jövök megint. - Mondom, miután egy pillanattal korábban eldöntöttem, hogy megpróbálok segíteni neki, kerüljön bármibe is.