Tizennégy

14.

Liam szemszöge
- Már nem fogunk többet „Egy irányba” menni -

- Hogy mi? - Fordulok meg rögtön, ahogy meghallom Mona kijelentését.

- Hogy mi? - Torpan meg Hope is, visszhangozva szavaimat.

- Igen, szerintem ez így lesz a legjobb. Egyedül megyünk tovább. Pont úgy ahogy régebben. Eddig is megvoltunk ketten, ezután is megleszünk. - Mondja ellenállást nem tűrő hangon Mona.

- És miért? - Kockáztatja meg az esetleges fejvesztést Niall.

- Mivel csak arra kértünk meg titeket, hogy hozzatok ki a belvárosból. Nos, ez sikerült, tehát itt az ideje továbbállnunk.

- De hát azt mondtad, hogy együtt erősebbek vagyunk, nem? - Kérdezősködik továbbra is Niall.

- Valójában nem vagyok benne biztos. Minél többen vagyunk, annál zajosabban közlekedünk. A zaj vonzza őket, ezért könnyebbnek látom, hogy bujkáljunk, minthogy folyamatosan harcoljunk ellenük.

- Ennek van valami köze a... - Próbálna meg közbeszólni Harry is, de Mona megrázza a fejét.

- Elmegyünk. Már eldöntöttem. - Fúrja tekintetét az övébe.

- Eldöntötted? Még jó, hogy ketten vagyunk... - Rázza meg fejét értetlenül Hope. Nem látom rajta, hogy túlzottan lelkesedne az ötletért.

- Magunk miatt csinálom... Vagyis ez mindenkinek jobb lesz így. - Néz feltűnően Zayn-re, aki leszegett fejjel áll és a földet tanulmányozza. Tekintete utána Harry-re vándorol, mintha valamit szavak nélkül beszélnének meg, majd végül Niall-re pillant, akivel az utóbbi időben egész jóban lettek. Talán valamiféle megerősítést vár tőle, hogy valóban helyesen cselekszik-e, de Niall-től is csak zavarodott és értetlen pillantásokat kap.

- Hope? - Fordul a lány felé, aki még mindig összeráncolt szemöldökkel, maga elé meredve áll egy helyben. Rá sem néz barátnőjére, így tiltakozik az ötlet ellen, akárcsak egy kisgyerek. - Rendben. Akkor egyedül megyek. - Mondja majd meg is fordul és tesz pár lépést. Persze tudja, hogy Hope nem engedné, és hogy utána fog menni, csak gondolom szeretné tovább dramatizálni a dolgot. 

Így is lesz. A lány, erre odarohan hozzá, és megragadja a kezét.

- Jól van... Figyi, nem tudom, hogy mi alapján döntöttél így, de megbízok benned, eddig is te mentettél ki a slamasztikából, és ha te ezt akarod... Legyen. Menjünk. - Hadarja gyorsan, bár mindenki tudja, hogy valójában ő nem ezt szeretné. 

Erre Mona csak elégedetten bólint egyet, és el is kezdi a búcsúzkodást. Nem viszi túlzásba int egyet, ami azt hiszem mindenkinek szól, majd hátat is fordít. Hope egy kicsivel hálásabb.

- Hát, köszi fiúk, hogy segítettetek. Rendesek vagytok. Ja, meg hogy „párszor” megmentettétek az életünket. Nem tudom elégszer megköszönni. - Mondja Hope, a párszor szónál idézőjeleket mutatva kezeivel. Erre elmosolyodom. Valójában eléggé megkedveltem a csajokat, furcsa lesz nélkülük folytatni az utat, még úgy is, hogy a csapatunk vár ránk. Velük valahogy egészen más volt. Mármint... Hope tényleg egy aranyos, életvidám csajszi, vele ahogy elnéztem mindenki jól kijött. Mona egy kissé más eset, még szüksége lett volna némi időre, hogy tudjunk neki bizonyítani. De hát ha így alakult... Azért persze ő is hiányozni fog. 

Végignézve a többiek arcán talán némi csalódottságot és reményvesztettséget látok. Mintha miattuk mi is egy kicsivel többet reménykedtünk és hittünk volna, ha lehet ilyent mondani, fényt hoztak az életünkbe.

- Hát akkor, sziasztok. - Int egyet Mona, és el is indul az elágazás egyik irányába. Hope még gyorsan megölel mindenkit, majd unokatestvére után siet.

Mi egy darabig csak bámulunk utánuk, majd végül Louis töri meg a néma csendet, ami elköszönésük óta beállt.

- Én azt hittem, hogy csak viccelnek. - Mondja, amikor már a lányok végleg eltűnnek a láthatárról. Úgy tűnik még csak most tért magához. Niall és Paul helyeslően bólogatnak és én is csak csodálkozva pislogok. Ez valóban eléggé sokkolt minket, hirtelen történt, nem volt rá senki sem felkészülve.

Ekkor tűnik fel, hogy Harry és Zayn valamit susmognak a hátam mögött. Amikor megpördülök, sikerül elcsípnem pár szót.

- Na, ezt akartad? - Kérdi Harry felhúzott szemöldökkel Zayn-től, aki nem is válaszol, csak összeszorított állal megrázza a fejét.

- Miről van szó?  - Teszem fel a kérdést, mivel tényleg nem tudom, és valójában eléggé kíváncsi is vagyok. Valamint feltűnt nekik, hogy bámulom őket, így már teljesen lényegtelen, hogy mit csinálok...

- Nem lényeg. - Vált egy utolsó mindent sejtető pillantást a két fiú, majd Harry elindul az elágazás másik irányába, ellentétesen azzal az iránnyal amerre a lányok mennek. Hát az biztos, hogy már nem fogunk többet „Egy irányba” menni, gondolom szarkasztikusan, és amikor ez tudatosul is bennem elfintorodom. 

- Gyorsan jött, gyorsan ment...